A standard bicikli és a fekvőbringa között leginkább az ember-gép rendszer egyik érintkező felület különbözik: a biciklinyergen egy idő után mindenképp gyötrelem ülni, míg egy reku ülésében fekve nagyon hosszú távon is kényelmes utazni. A különbség körülbelül akkora, mint hogy a nyugágy karfáját lovagolja meg valaki, vagy belefekszik a nyugágyba. És ez a differencia örök, mert csak az izomzat edzhető, de a prosztata (és a lábközi női fertály) nem, azok bármennyi idő után is megszenvedik a kínzást, sőt akár idült bajok is kialakulhatnak. Nem is ülök másféle bringára, csak rekura, mióta, bő kilenc éve már, belekóstoltam.
Persze ez esetben sem mindegy, hogy miből van a „nyugágy”. Elvárás, hogy hatékonyan vigye át az erőket (rekun nem lehet kiállni a pedálba, ehelyett a támlának vetett háttal lehet erőt kifejteni), tehát ne legyen puhán süppedő, és engedje elpárologni az izzadtságot, ezenkívül legyen könnyű, mosható, strapabíró. Szóval legyen igazi hátvéd: védje a hátat fájdalomtól, kimelegedéstől és azt követő megfázástól egyaránt. Széles háttámlán a hálós szövet terjedt el, és vált be, keskeny ülésen az összenyomhatatlan műszálszövedékből készült Ventisit, amely két oldalra kivezeti a párát.
Az első rekumon (Challenge Hurricane SL) ilyen volt, és rögtön megszerettem. Nagyon jól idomul a háthoz, picit sem csúszkál, így nem is dörzsöl, a két centi vastag kivitelen szinte átlátni, és simán átmegy rajta a vízsugár, mégis tökéletesen tartja az alakját. Próbára tettem hosszabb utakon is, például amikor nonstop jöttem haza Prágából Budapestre (616 km, 36 óra), vagy az első Race Across Hungary futamon (szintén nonstop 680 km, 41 óra). A másodikként említett túra után félholt voltam, de az üléssel semmi bajom sem volt. Így mi sem természetesebb, hogy amikor 27 ezer kilométerrel eladtam azt a bringát, az ülésbetétet megtartottam, és átraktam az új Carbonrecumbentre.
Apropó átraktam: saját módszeremmel úgy rögzítem az üléshéjhoz, hogy a héjra ráragasztok négy tépőzár-csíkot, a párjukat pedig rávarrom az ülésbetétre. Egy pillanat alatt lehet levenni és visszarakni, például ha hideg helyen ülök le pihenni, vagy kemény padon kéne kényelmesebbé tenni egy kis nyúlalvást. Nagyon jól jön függőágyban éjszakázva is, mert kell alulról egy kis hőszigetelés, ahol összenyomódik a hálózsák.
A Carbonrecumbent azóta 69 ezer kilométert futott, kánikulában (+37 fok a minapi 24 órás futamon, 402 km), csikorgó fagyban (-15 fok, Budapest – Bőszénfa és vissza, januárban), özönvízszerű esőzésben (függőágyas nomád túra Szlovákia és Lengyelország keleti részén) egyaránt. Megjárattam tizenegy országban, végigcsináltam a magyarországi Grand Randonneurs teljesítménytúrákat (200, 300, 400 és 600 km), meg még egy 200-ast a magyar-szlovén-horvát háromszögben, és a sikerben feltétlenül jelentős része volt a pihentető ülésnek. A biciklik átalakultak (A Carbonrecumbent például elöl 20 colos kerékről 26-osra váltott, majd elöl V-fék helyett tárcsaféket kapott) és egymást váltották, az egyetlen, ami kezdettől mostanáig velem volt és kiszolgált, a Ventisit ülésbetét. Könnyű összeadni, hogy 96 ezer kilométeren tartottunk ki egymás mellett. Kilenc esztendő, közel százezer kilométer – kissé alálőtt a holland gyártó a kétéves garanciával...
Biztos elérné a hatjegyű kerek számot is, de megválok tőle, mert hű túratársamon már látszanak az elöregedés jelei. A tartását spirálisan feltekert, összefonódó, kemény műanyagszálak adják, és ezek némelyike eltört az alsó részen, ahol a legnagyobb súly nehezedik rá. Ettől kicsit összeült az anyag, és a szálvégek néha böknek, mint az öreg matracból kiálló lószőr. Nem vészes, egy kis fészkelődéstől elmúlik a kellemetlenség, de be kell látnom, a jó öreg Ventisit kiérdemelte a nyugállományt.
Aki ezen dicshimnusz után azt hiszi, hogy egy újabb Ventisit beszerzésére készülök, nem is tévedhetne nagyobbat. A csoda-anyag nem a hollandok találmánya, ők csak feldolgozzák – és nyugat-európai árszínvonalon adják. A mi lehetőségeinkhez jobban alkalmazkodik viszont az Annyira Más Bringabolt hasonló készítménye, amely Rekusit néven háromféle vastagsággal (komfortfokozattal), akár egyedi méretben is készül, sokkal barátságosabb árcédulával. Már alig várom, hogy felavathassam Dalmáciában, a Split-környéki szigetvilágba tervezett négynapos bringatúránkon. Egy ilyen túra mindig tartogat váratlan dolgokat, de egy valamiben biztos nem fogok csalódni: a Rekusitet nyugodtan merem a hátam mögé engedni!
Karlovitz „Pupu” Kristóf