Bulls E-Stream pedelec teszt

 

A tesztünkön is egy ilyen rejtett akkus E-Stream-hez volt szerencsénk (a szó szoros értelmében véve is), a Bulls E-Stream FS2-höz.

 

A bringa maga egy komoly, minőségi alkatrészekből összerakott 2x10, azaz 20 sebességes fully, elöl 100mm-es, hátul 120mm-es rugóúttal, melyeket Rock Shox márkájú lengéscsillapítók tesznek élvezetessé és biztonságossá. Az első teló, egy kiváló Rock Shox Reba SL, mely kormányról lockolható, így menet közben is rögzíthetjük a teleszkópot, hogy a mászás minél hatékonyabb lehessen. A váltórendszer és fékezés minden eleme Shimano Deore XT szett alkatrészeiből épül fel, így tökéletes a kompatibilitás, nem akartak semmin sem spórolni a minőség rovására, a fő cél a hibátlan működés biztosítása volt. Ez sikerült is nekik szerintem... ;)

 

Az utóbbi évek divatjának megfelelően a kerékpár 29"-es kerekeken gördül, melyekre Schwalbe Rocket Ron Evolution 29 x 2.25 külsőket tettek fel, hogy még a legkritikusabb helyzetekben is legyen tapadás, amikor a bringás és a motor együttes erejét kell a talajra átvinni megcsúszás nélkül.

A fent említett Brose elektromos rásegítéses rendszer 250W-os motorja majdnem észrevétlenül bújuk meg a hajtóműnél. A rásegítés mértékét 1+3 fokozatban lehet szabályozni, a kikapcsolt állapot mellett a Cruise, a Tour és a Sport fokozat áll rendelkezésünkre. Természetesen menet közben nyomatékérzékelő méri az általunk leadott teljesítményt és ezt szorozza fel a rendszer a beállított fokozatnak megfelelően.

A fokozatok közül síkon már a leggyengébb (és egyben az akku számára legkíméletesebb) Cruise is tökéletesen elég síkon ahhoz, hogy könnyedén elérjük a 25km/h sebességet, ami felett a motor már visszavesz a teljesítményéből. Az emelkedőkön többnyire a Tour fokozatot használtam a teszt során a hegyi szakaszokon, ez teljesen elég volt a 10-12%-os emelkedőkre is. Rövidebb különösen meredek szakaszokon felkapcsoltam a Sport fokozatba is, de ez olyan erős, hogy a kicsit is gyakorlottabb bringás számára már csak akkor kellhet, ha vagy nagyon visszafogottan akar tekerni felfelé is, vagy tényleg brutál emelkedővel kell gyorsan megbirkóznia.

 

Érdekes volt, hogy összehasonlítva a Bionx rendszerrel, eléggé másképp segít a Brose. A különbség egyik lényeges oka, hogy míg a Bionx a motor tengelyénél méri az általunk leadott nyomatékot, addig a Brose a hajtóműnél. Ebből fakad, hogy a Bionx-nél a váltó állásával is befolyásolható, hogy mekkora rásegítést szeretnénk, ha a váltón más sebesség fokozatba kapcsolunk. Ezzel szemben a Brose esetében a rendszer jobban hasonlít a rásegítés nélküli kerékpároknál megtapasztaltakra, azaz kisebb fokozatba kapcsolva könnyebben tekerünk ugyan, de lassabbak is leszünk ezzel együtt. Ha tehát gyorsabbak akarunk lenni ugyanolyan feltételek mellett, akkor a Brose motor mellett nekünk is mindenképp nagyobb teljesítményt kell leadni, míg a Bionx esetében a beállított fokozat mellett a váltón kiválasztott fokozattal is csökkenthetjük vagy növelhetjük a kért segítséget.

Mindez persze így leírva talán nem annyira könnyen érthető, de ha valaki kipróbálja mindkét rendszert, az első emelkedőknél érezni fogja a különbségeket. Hogy melyik jobb, azt nehéz megmondani, mindenesetre érzetben jelentős különbség van. Az biztos, hogy mindkettőnél komoly nyomatékot hívhatunk segítségül, azaz egyiknél sem lesz gondunk a legdurvább emelkedők megmászásakor. 

 

Furcsa, hogy a fenti más jellegű karakterisztika miatt a Bionx D-széria tűnik kicsit erősebbnek, pedig a Brose nagyobb maximális nyomatékot tud, ő tudja jelenleg a legtöbbet a konkurensek közül. A Bionx inkább a nagyobb, tehát a kb 15 km/h feletti sebességű mászásoknál van igazán elemében, míg a Brose jellemzően a kisebb sebesség melletti, a legdurvább montis emelkedőkön teljesít jobban érzésem szerint. Ez számomra azt támasztja alá, hogy a Brose-t inkább montis terepre optimalizálták, a Bionx-et pedig túrakerékpározásra. Ennek kicsit az mond ellent, hogy idén az elektromos kerékpárok világbajnokságán (már ilyen is van!) a Bionx D-szériás rendszerével szerelt egyik monti győzött... ;)

Érdekes lesz megvizsgálni majd azt a későbbiekben, hogy vajon a trekking kerékpárokba szerelt Brose rendszerbe más karakterisztikát programoztak-e, mint ebbe a montiba? Ezt majd feltétlenül kipróbáljuk, ha megjön a Bulls Lacuba pedelec trekkingünk! Már alig várom!

 

 

 

A Brose egyébként minden tekintetben igazolta a korábbi tapasztalataimat. Nagyon élvezetesen, nagyon direkt módon, gyorsan és hatékonyan segített mindig. A hangja is kisebb volt a Bosch-nál tapasztaltaknál még a legnagyobb terhelés közben is, de természetesen nem tudta elérni a Bionx vagy a Greenmover motorok teljes hangtalanságát. E tekintetben egy mozgó fogaskerekektől mentes hátsó agymotor mindig jobb választás, viszont a középmotorok jobb súlyeloszlása az össztelós modelleknél vitathatatlan előnyt jelent agresszív, tehát ugrálós-repülős lejtmenetek esetén. A középmotorok egyik hátránya viszont, hogy nem tudnak generatív, azaz visszatöltős üzemmódot, mikor a lejtmenetben vagy fékezéskor motorfék jelleggel menet közben tudjuk tölteni az akkumulátort. 

Emiatt különösen érdekes volt, hogy mit produkál a Brose pedelec rendszere a hatótáv tesztkörünkön!

 

Szokás szerint az elektromos kerékpár saját kijelzője mellett egy Garmin gps segítségével is mértem a tesztkör adatait. Most sajnos elkövettem azt a hibát, hogy Budakalászról induláskor bár mindkét eszközt lenulláztam, a gps-t elfelejtettem beindítani. (Ez a fenti térképen látszik is a teljesen egyenes rövid szürke vonallal az indulópont és Pomáz között.) A Brose km órája automatikusan indul, amint mozgásba lendül a kerék vagy a pedál, így az Budakalásztól kezdte mérni a távot, a Garmin viszont csak Pomázon lett bekapcsolva, akkor vettem észre, hogy még mindig 0 km-t mutat a kijelző. Emiatt sajnos a gps által mért adatokhoz hozzá kell adni kb 8 km-t, ami még nem lenne baj, de emiatt a térképes útvonal és az átlagsebesség sem könnyen összehasonlítható a korábbi mérésekkel. A lényeg viszont úgyis az volt, hogy mekkora hatótávot tud a Brose motor, azt pedig így is le lehet szerencsére olvasni a fotókról!

 

A Brose nem jelzi ki km-ben a hátralévő hatótávot (ami egyébként egyik konkurens rendszer esetében sem igazán pontos, hiszen az utolsó pár km alapján saccolják a jövőt jellemzően), így ők inkább megelégednek az akku töltésének kijelzésével, ami elég is a gyakorlatban. 10 csík esetén van teljesen feltöltött állapotban az akku, azaz kb 10%-os változás esetén csökken egy csíkkal a kijelzőn a töltöttség. Amikor 2 csíkig, azaz kb 20% töltöttségig csökken a kapacitás, akkor elkezd villogni a kijelzés, evvel is figyelmeztetve a bringást a lemerülés veszélyére. (Az utolsó, jobb alsó sötét képen már villogott az akku mutatója, úgyhogy arról nem volt egyszerű megfelelő képet készíteni, ugyanis a megfelelő pillanatot kellett elkapni, egyébként üresnek mutatta az akkut a villogás miatt az elkészült kép. A telefonom lassú exponálása miatt készült is pár üres akkus kép...)

 

Az első lényeges összehasonlítási pont a Paprétre való felérkezéskor volt 26 km megtételét követően. (A megtett km leginkább a Brose kijelzőn lévő aktuális alsó számból az első képen látható 12 km-t levonva számolható ki, a fent említett késői Garmin indítás miatt.) 

Itt még jól láthatóan keveset fogyasztott el a rendszer az akku kapacitásából, csupán 3 csíkot a tízből, ezért bátran indultam tovább a Kisrigó étterem felé, hiszen ekkor már megtettem a szintemelkedés kb 40%-át. A Fagyott katonánál, azaz a második hegygerincre felérve már biztos voltam benne, hogy Dobogókő is menni fog, mivel itt már legyűrtünk közösen a rásegítéssel 41 km-t és 809 m szintet (bal alsó kép), és még mindig kb félig volt az akku. 

 

Dobogókőre felérve ugyan már csak 3 csík volt az akkuban (alsó sor középső kép), de emiatt már elég nyugodt voltam afelől, hogy a hazáig hátralévő 26 km-en (mely többnyire lefelé vezet) ki fog tartani a Brose.

 

Hazaérve még mindig volt 2 csík az akkuban, azaz még kb 15 km-t mehettem volna vele a 77 km és 1125 m szint megmászását követően. 

 

Ez azt jelenti, hogy kb 100 km-t tudtam volna megtenni vele, ha tovább is megyek. Ezek alapján a Bulls E-Stream elektromos rásegítéses monti hatótávja kb 80-120 km között mozoghat, de kevesebb emelkedővel tarkított terepen ennél sokkal többet is tudhat persze. Ez főleg azért jelentős, mert mégiscsak egy montiról van szó, azaz a gördülési ellenállása nem mondható ideálisnak egy trekkinghez vagy egy országútihoz képest. A Brose motor ugyanis többféle trekking bringában is kapható a Bulls és a Pegasus kínálatában. Túrakerékpárban (pl Bulls Lacuba) ezért várhatóan akár 120-150 km-es túrákra is el lehet szerintem menni ezzel a Brose rendszerrel egyetlen töltéssel. Ha pedig visszük magunkkal a töltőt, akkor ebéd közben sokat tudunk tölteni az akkun, így akár a Balaton egy nap alatti megkerülése sem feltétlenül lehetetlen vele. Ha kellően hosszan ebédelünk, egy normál éttermi ebéd ideje alatt kb 40%-ot lehet tölteni az akkun a lemerült állapotból!

 

Visszaérve Budakalászra, örömmel konstatáltam, hogy végre egy középmotoros rendszer, ami nem csak kellemesen segít, de a hatótáv tekintetében sem vall szégyent a tesztkörömön. Ez pedig különösen jó dolog, ha figyelembe vesszük, hogy egy rejtett akkus pedelec monti kerékpárról van szó!

 

 

 

 

Nem hagyott nyugodni, hogy a fenti tesztkör mellett igazi montis terepen is próbára kell tenni az E-Stream-et. Két nappal később ezért egy hegyibringáknak való tesztkörön is kipróbáltam az E-Stream-et. Mivel ebédre vendégek jöttek hozzánk, ezért csak erősen limitált időm volt a tesztre, de megérte! Csobánkáról indulva tekeregtem 31,3 km-t gyönyörű utakon, részben a kék-túra bringás nyomvonalán, részben pedig a zöld erdei túrajelzésen. Aszfaltra csak minimálisan tévedtem, szinte végig murvás, köves vagy földutakon tekertem. Aznap az idő rövidsége miatt nem lehetett lemeríteni a rendszert, pedig 842 m-es szintet is legyűrtünk közben közösen és a rásegítést is maximálisra állítottam, azaz Sport fokozatra! 

Nagyon kellemes volt a bringa még a kifejezetten göröngyös, meredek köves utakon is. Hiába, az összteló sokat tud a komforton növelni, a rásegítés pedig kimerítő erőpróbából élvezetes erdei gyönyörködéssé teszi a mászást!

 

Érdekes volt egyébként, hogy a korábban tesztelt merev vázas fat-montihoz, a Bulls Monsterhez képest mennyire másképp viselkedik rossz úton az E-Stream! Míg ő a nagyobb egyenetlenségeknél volt elemében, azokat tudta jobban csillapítani, a Monster a drabális 4"-os puha külsőivel a kisebb egyenetlenségeket tüntette el, azokon folyt át szinte észrevehetetlenül. Ezek alapján egy össztelós fatbike lehet a legkellemesebb rossz terepen és puha talajon! Ami viszont mindenképp a fatbringákhoz képest vékonyabb, az E-Streamen is használt külsők mellett szól, hogy jobb a gördülési és légellenállásuk, ezáltal nagyobb a hatótávjuk, valamint az úthibákat, köveket könnyebb velük elkerülni-kikerülni. 

Ezek után mindenki maga döntse el, mit szeretne igazán, de egyik Bulls-ban sem fog csalódni, azt garantálom!